Épületenergetika

Az energiatakarékosság rövid története

Ahhoz, hogy megértsük az energiatakarékosságot, és az ezzel kapcsolatban felvetődő kérdéseket, érdemes egy rövid történeti áttekintést adnunk.

„Őskor”: az energiatudatosság nélküli kor

Az első olajárrobbanásig a hőszigetelés elsősorban az ipar területén (technológiai szigetelés) jelentkezett, és csak kis mértékben érintette az épület szigetelést, és elsősorban az állagvédelmet szolgálta. A régi időkben még a gazdagabbak sem fűtötték az összes helyiséget, és a fűtött szobákban is gyakorta nem volt több, mint 18 °C. A komfortigény növekedésével a lakásokat magasabb hőmérsékletre fűtötték, de ez, az akkori energiaárak mellett nem jelentett nagy többletkiadást. A rövid idő alatt megugró árak alaposan megváltoztatták ezt a helyzetet. Az épületek hőszigetelése így gazdaságossá vált, és a korszerű, jó hőszigetelő képességű anyagok alkalmazásával, valamint a korábbi - nem létezőnek is tekinthető - követelmények szigorításával (ami mai szemmel nézve mulatságosan enyhe) véget ért az olcsó energia kora.

„Ókor” – a takarékosság kora

Az energiatakarékosság szempontjából „ókornak” számított időszakban a szorító kényszere sok új szempontot hozott felszínre. A nyári időszámítástól kezdve a kisebb fogyasztású autókon keresztül a fűtés szabályozhatóságáig sok mindent meg kellett, esetleg újra kellett tanulni.
A takarékoskodás furcsa eredményekre is vezetett: a kisebb fűtési teljesítmény és a rosszul hőszigetelő falak számtalan esetben páralecsapódást, penészesedést eredményeztek. Ezek csak a hőszigetelés fokozásával voltak tartósan javíthatók. Mindenki megtérülési mutatókat számolt, hogy egy centiméter hőszigetelés ára mikor jön vissza az alacsonyabb fűtési költségben. Egyre többen szigetelték ezért polisztirollal a házaikat, és az új épületekre is egyre gyakrabban került fel a hőszigetelés energiatakarékossági, állagvédelmi és egészségi okokból.

„Középkor” – a kényelem kora

A két nagy sokk után kicsit nyugodtabb lett az olajpiac. Az árak néha még csökkentek is, és sokan azt gondolták, hogy ilyen válságot még egyszer nem kell átélni. A házak szigetelése vegyes képet mutatott: volt, ahol alkalmazták, volt, ahol nem. A falak hőátbocsájtási tényezője ritkán volt jobb, mint 0,7 W/m²K. A tervezés, kivitelezés során a hőszigetelés „kötelező” feladat lett, de egyre formálisabbá vált, elvesztette a korábbi jelentőségét. Az építtetők is minél olcsóbban akarták megúszni, és nem foglakoztak a hosszútávú kihatásokkal. A növekvő komfortigény ugyanis egyre magasabb hőmérsékletet követelt meg télen is a lakásokban. Már régen nem volt arról szó, hogy otthon is melegen öltözködjünk hideg időben, hanem mindenki szívesebben nézte a tévét rövidujjú pólóban. Ez viszont további energia befektetését igényelte, aminek nem kis része távozott a nem megfelelő szerkezeteken keresztül. Az igényeink tehát növekedtek, de az épületek nem mindig tudták ezt kielégíteni.

„Újkor” – a környezetvédelem kora

A környezetvédelem a nyolcvanas évek közepén került a hőszigetelés szempontjai közé. Az alacsonyabb energiafelhasználás kevesebb károsanyag kibocsájtással jár. Ahogy az unalomig elkoptatott szlogen mondja, az a legtisztább energia, amit nem termelnek meg.

Az ózonpajzsot károsító gázok kiszűrése után a legnagyobb gondot az üvegházhatásért leginkább felelős CO2 jelentette. Ennek csökkentése lett a környezetért felelősséget viselők egyik legfőbb gondja. A kyotói egyezmény aláírói vállalták, hogy korlátozzák a széndioxid kibocsájtást. Ennek a legkézenfekvőbb módja viszont az épületek hőszigetelése, hiszen ez az egyik legnagyobb tétel az ország energiamérlegében, ráadásul erre a célra szinte kizárólag fosszilis energiahordozót (földgáz, szén, fa) használunk, ami magasan a legtöbb károsanyag-kibocsájtással jár. Amint ezek a szempontok tudatosultak a fejlett ökológiai szemlélettel rendelkező országokban (Németország, Ausztria), az épületek hőszigetelése újabb lendületet kapott. A kilencvenes évekre tehát már nem csak a lakástulajdonos gazdasági szempontjai határozták meg a hőszigetelés vastagságát (ami falazatok esetében úgy 7-8, tetők esetében 15 cm vastag hőszigetelést jelent), hanem figyelembe vették az elmaradó erőművi beruházások költségtényezőit, a környezeti károk megszűntetésével járó költségeket, és azt, hogy nem tehetjük tönkre a jövő nemzedék életfeltételeit. Ezáltal ma a környezettudatos országokban az alkalmazott hőszigetelési vastagság a falak esetében 10-12 cm (U = 0,3 – 0,38 W/m²K), tető esetében pedig 20-25 cm (U = 0,2 – 0,25 W/m²K). Környezettudatos országnak nevezhetjük a készülő szabályozásaik alapján Németországot, Ausztriát, Lengyelországot, Csehországot és Szlovákiát is. Magyarországot nem. Nálunk úgy látszik, a 0,45 W/m²K érték is elegendő.

Történetileg tehát elmondhatjuk, hogy a mai szemlélet az energiatakarékosságból kiindulva, a gazdasági alapokon jócskán túlnőve, a komfort javításán keresztül a környezetvédelmi szempontokig fejlődött. Az energiatakarékosságot és a környezettudatosságot egységesen kell kezelni, és már az első lépéseknél érvényesíteni kell. A gondos tervezés nyilvánvalóan nem csak a megfelelő vastagságú hőszigetelés betervezését jelenti, hanem a tájolás, tagolás, árnyékolás, tömeg stb. helyes megválasztásával korlátozni lehet az energiafelhasználást. Különösen igaz ez a nyári időszakra, mert a klíma üzemeltetése a legdrágább, ráadásul a legtöbb új épület esetében el is lehetne kerülni. Természetesen a tudatos folyamatoknak része a lakás használója is. Az ő magatartása is jelentősen tudja befolyásolni a gazdaságosságot és a komfortot egyaránt. Az „őskori” körülmények között – és rossz esetben néha napjainkban is – a fűtés szabályozása  az ablaknyitást jelentette. Ma, Magyarországon sajnos még nem tartunk ott, hogy az egyes emberek magatartását környezetvédelmi szempontok vezéreljék. A lakók hosszútávú gazdasági előnyeit pedig gyakran keresztülhúzzák a kivitelező rövid távú érdekei, és sajnos, ebben sok építtető partnere is. Az alacsony fűtési költségek, az energiatudatosság valóban nem csak a vastag hőszigetelést jelenti; annál sokkal több. De gazdaságos, komfortos, a jövőnek épített ház nem létezik megfelelő vastagságú hőszigetelő anyagok beépítése nélkül.

Vissza az oldal tetejére